Körülbelül 5 évet rágódtam azon, hogy merjek-e venni lovat magamnak. Nem feltétlenül az eltartási kérdések foglalkoztattak, bár a mai takarmányárak, meg a sokegyéb hozzávaló megnehezíti a lovazást. Akkor sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy felnőttem-e eléggé egy ló eltartázához, felelősséggel tudok-e vele foglalkozni? Ma már tudom, hogy valószínűleg sosem leszek elég felkészült. Egyszerűen nem lehet eléggé felkészülni, eleget tanulni, okosodni. De nem baj, ez is csak egy kihívás. Szeretném ezzel a bloggal félretenni a múltat, a pálcát, az ostort, meg a nem megfelelően használt eszközöket. Tévedés azt hinni, hogy egy feszítőzabla csakis gyilkos szerszám lehet. egy feszítőzablához fel kell nőni, és csakis megfelelő indokkal szabad használni..pl. a a még finomabb és láthatatlanabb segítségadasok kivitelezésésre. Én személyszerint John Lyons rézbevonatú pálcás zabláját használom, amit kedvel a lovam, és egy nagyszerű kiképzőeszköz. Na de, ezekről bővebben a következő bejegyzésekben...

Üdv,

Horseman