Horseman - Lovaglás Természetesen

Monty Roberts Hazánkba látogat az Equinart Kft szervezésében, és Július 15.-n vagyis jövőhét kedden fellép a Papp László Budapest Sportarénában!

Miért írok erről?

Egyrészt közel áll a szívemhez, továbbá a 4 tagú szervezőcsoport tagja vagyok...

Ezt most ne tessék úgyérteni, hogy fényezem magam, erről szó sincs, inkább itt arra szeretnék utalni, hogy megosztok veletek majd egy-két kulisszatitkot, ami nem esik a titoktartási szerződés alá, és megpróbálok jószolgálatot tenni ezzel a lovaknak, lovasoknak.

Miért is jön ide Monty?

Monty Molnár Zsolt meghívására jön, ám egy meghívó még nem lett volna elég, hozzá kell tenni, hogy Zsolt hazánk fia az egyetlen Magyar aki kint tanul az öregnél Kaliforniában..és igen, ott ritkán esik az eső.

Én nagyon büszke vagyok erre a "nemfiatal" srácra, mert sokmindent, mondhatni mindent feláldozott azért, hogy tanulhasson tőle. Kevés manapság az olyan ember aki elmondhatja magáról, hogy tényleg rátalált arra amit keresett és ezért képes volt meghozni az áldozatot.

Szóval Monty jön, ám jelenleg valahol a hegyeben túrázik a családjával és mi csak remélni tudjuk, hogy nem eszi meg valami medve, vagy ilyesmi...ezért kötöttünk biztosítást többek között. :)

16 ló közül fogja Monty kiválasztani azt a 6 lovat melyekkel bemutatózni fog. Kiválasztaj, de nem érintkezik velük. Ránézésre és az állatorvos megállapítására hagyatkozva dönti el, hogy ki lesz a partnere az estén.

Jegyek egyébként még kaphatók a www.ticketa.hu oldalon illetve az országos jegyirodákban is és bővebb információ is felkerül a honlapra hamarosan www.montyroberts.hu

Szóval, minnél többen gyertek el..én tuti ott leszek...

JA!

Legújabb könyve is kapható lesz többek között, meg a Joinup DVD MAGYARUL és még a hírek eszközökből is lehet majd válogatni, melyeket Monty saját maga fejlesztett ki...

Üdv,

Horseman

Újabb vasárnap volt tegnap, és megint felkerekedtünk ámbár most nemes cél érdekében málháztuk fel társainkat a hosszú túrára. Eltűnt még jó múltkorában 10 szürkemarha a környéken és vagy 350 hektáron kellett volna őket megtalálni. Gondolom ebből a mondatból kisült, hogy nem találtuk meg őket, csak egy csontvázat. Sajnos.

Hát igen, vagy lelőtték őket, a családfenntartás céljából (ami szintén nemes) vagy elszállították őket egy vágóhídra, ami megintcsak a gazdaságunk előrelendülését szolgálhatta, no mindegy...ez van..beszéljünk megáról a túráról.

Nagyszerű időnk volt, helyenként felhős, váltakozó nappali hőmérséklettel, éjszaka...ja bocsi, "majdnem Szilárd" voltam...

Szóval reggel 10 körül elindultunk és csak mentünk, és mentünk, árkon-bokron keresztül...kóboroltunk a zámolyi víztározó immáron kiszáradt medrében, ami egykoron tele volt ugye...azóta meg a velencei tó van tele :)

Nagyszerű vidék ez, olyan helyeken kellett bemenni persze a susnyásba, ahol csakis vadrózsa volt, amiről persze később kiderült, hogy mégsem a helyes irány, de azért jóléreztük magunkat. Hála istennek volt víz is mindenhol, így újra próbára tehettük lovainkat és a velük való kapcsolatunkat... ilyenkor csakis azt tudom tanácsolni, hogy ha egy ló az "életéért" küzd, akkor legyünk türelmesek és inkább szánjunk rá 5 vagy 10 percet az erőszakmentes vízen való átkelésre mintsem, hogy "átverjük" rajta a lovunkat... a veréssel a ló csak azt tanulja meg, hogy a következő víznél is harc lesz, így megpróbálja az még jóvl előtt kikerülni...ha viszont nincs harc, akkor bíni fog a vezetőben hosszútávon. Nosza, felteszek egy-két képet is majd, a jobb oldali görgőn lehet majd görgetni.

Mindenki aki szereti a természetet, addig legyen kint, amíg teheti...igaz, hogy a tegnap 9 órás nyeregben tartózkodás megviselte a fenekemet, de a gyenge téli lovazást eredményeképpen ezt teljesen normális, hogy vissza kell nekünk is szoknunk...

Üdv,

Horseman  

Tegnap vasárnap volt. Ez nem is olyan meglepő, hisz ma Hétfő van. Bárcsak a szombat követnée a vasárnapot, majd újra vasárnap lenne...no mindegy...

Szóval tegnap a csipet-csapat felkerekedett, hogy túrázzon egyet a Vértesben és Gánt felé vette az irányt. Sajnos nem volt alkalmam nekem is lóháton velük tartani, viszont a tetthelyen bevártuk őket, és jót beszélgettünk. Igazándiból egy waldez által 30 méter hosszú barlang felkeresésére indult a banda, no meg, hogy megigyon egy jó vadászt, és hogy egyen mellé egy jó csípős kolbászt...az utóbbiak meg is voltak, de a barlanghoz felmászni már senkinek sem volt kedve.

A kis fényképezőgépemmel megörökítettem a társaságot, még egy igazi vadnyugati sheriff-t is :)

Jó szórakozást a kisfilmhez..

 https://www.youtube.com/watch?v=wnkEJKdQKkE

Üdv,

Horseman

Tegnap úgy alakult, hogy munka után kitudtam szaladni a lovamhoz. Ki is értem hamar, de sajnálattal láttam, hogy a Cane Corso-s "barátaink" már megint ott lovagolnak, miközben az 50 kg-s kuty engem ugat, hogy miért cipelem a nyergemet. Nem szívlelem, de nem foglalkoztam vele. Hátramentem a lovakhoz és vittem a lasszómat is, amely egy jobbracsavart fékemény fémhondás csodálat. Még Zsolti hozta nekem ámerikából. Úgybizony. Imádom, csak eddig nem nagyon tudtam használni. Igen, töredelmesen be kell vallanom, hogy eddig csak hurkokat dobtam, de nem lasszóztam. Hogy mi a különbség? Hát sok, onnantól kezdve a "tip"-l vagy is ahurok tetejével tudod irányítani a dobás irányát, mint az autót a kormánnyal. El kell mondanom úgy örültem mint majom a farkának. Annyira belejöttem, hogy a lovak szinte körbeálltak miközben én dobálóztam a földre fektetett nyergemre. A legkíváncsibb "Ezüst" aki egyébként egy pej herélt, egészen a nyereg mellé ment, így szabotálva az én lasszózásomat. tudom ezzal azt akarta mondani, hogy sajnál, mert nem tudok lasszózni. Hogy ezt bebizonyítsam neki meg is lasszóztam, miközben remegett a kezem, nehogy nagyon megijedjen, de nem ilyedt meg. Sőt, azt gondolta elejét veszi a játéknak, és egyre közelebb jön hozzám. Na ekkor esélyem nem volt még a hurkomat sem beállítani, mert kivette a kezemből a lasszót. Jót nevettem, és elszórakozgattunk még egy darabig. Megpróbálok belinkelni egy képet, hátha megjelenik a lasszó részeiről.

http://img1.tar.hu/horseman/size2/34160830.jpg

Üdv,

Horseman

Ez a nap régebben történt így talán, hogy most írom le, nem is olyan hiteles, mindenesetre figyelemre méltó.

Amikor elkezdtem keresgélni a neten, hogy hol lehetnek olyan (ma már tudom) horseman-k, horsewoman-k ráakadtam mindenféle kézen-közön a Dorrance fivérekre. A legnagyobb baj az volt, hogy a "True Horsemanship Through Feel" című könyvét sehonnan nem tudtam leakasztani.... Vagy nem találtam, vagy nem volt dombornyomott kártyám megrendelni. Érdekes, hogy mivel most már van, meg is találtam a hölgyet aki Bill Dorrance-l közösen készítette ezt a könyvet. Vicces, hogy hölgy jelenleg Európában a Skandináv országok között utazik, és kurzusokat tart. Élete utolsó 4 évét 94 évesen Bill annak szentelte, hogy le tudjanak írni majdnem mindent az Igazi Érzésen Alapuló Lóközpontú gondolkodásról.

A hölgyet itt lehet elérni, érdemes elolvasni az életpályáját. http://www.lesliedesmond.com/

Furcsa az is, hogy az elmúlt években kerestem a megfelelő utat és mindeközben elfelejtkeztem a legelső kincsről amit megtaláltam. De most nem hagyom annyiban, megveszem a könyvet, és felveszem Lesile-vel a kapcsolatot. Tudom, hogy segítőkész lesz, hisz őt is Patrick Hooks ajánlotta, akinek egy levelét az előző bejegyzésemben közöltem.

Jó böngészést.

Üdv,

Horsema

A tegnapi napon nagyszerű volt. Ismét sikerült szert tennem egy olyan kapcsolatra amely úgy gondolom, sokban fog segíteni nekem a tanulásban...

Elkezdtem keresgélni az interneten, és már többször láttam egy alakot felbukkani a jees sokak által is ismert trénerek között. Ez az ember viszont leginkább a mexikói stílusával fogott, meg és az én gyengémmel a lasszózás tudományával...

Patrick Hooksról van szó. Elkezdtünk levelezni, és annyira nyitott volt az én tudásszomjamra, hogy az már kicsit furcsa is volt. Amíg nem származik bajom belőle addig nem is izgatom magamat. A megkeresésem arra irányult, hogy hol tudok beszerezni balkézre sodrott lasszót, hisz balkezes vagyok. Meg is adta a kontaktot, és elkezdtük beszélgetni, ez odáig fajult, hogy tegnap este kb 20:00 körül fel is hívtam..

Nagyon rokonszemves embert hallottam a telefon másik végén, aki engem csak "young man"-nek szólított és érces hangján néha jól bekóstolgatott...

Sokmindenről beszélgettünk, és engedélyével most közéteszek egy rövid cikket itt, melynek felhasználása tilos más közegekben.

jó olvasgatást...

  Now that you have the basic motion of your forward swing, progress by learning to control the tip of your loop. The tip is the steering wheel of the loop.

     With your forward swing in motion become more specific with your motor skills by controlling the angle and travel of the tip as the loop passes on each side and in front of your body. The tip leads the loops path of travel.

     Learning to keep your tip and loop travel flat as in Picture (A) will be the building block for most head shots.The up and down angle of the flat loop will vary  depending upon the type head shot.

    By keeping the tip and loop traveling in an upward and right angle motion to your side builds the basics for your scoop loops and side arm shots as in photo (B)

    Work the left side of your body by controlling the tip and loop angled down and over your left shoulder like picture (C) this angle is the building block for your conventional heel and trap shots.

     Swinging a rope will tire the body quicker than you would think.Give your muscles time to build. Tired muscles won't develop into good muscle memory for you. Take your time and get your basic muscle memory of the forward swing first, then add your tip and angle control. Finally you will be able to make a continuous swing while controlling your tip at different angles and plains without stopping the rotation of your loop.

    Next go round we will touch on the individual jobs of the loop parts, and how they should strike the roping dummy for a conventional heel trap. Glad you stopped by for the article, and always remember, there is one bit that works on all horses, a bit of knowledge. Until then I hope the good lord blesses you, your family and your livestock.

Pat

Ha nincs elég időd, amivel gyakran én is szembesülök, akkor törekedj a minőségre méginkább mint általában tennéd. Ha hetente csak 2 napod van, akkor legalább az egyik nap fele teljen el azzal, hogy együtt sétálsz a lovaddal, "mindössze" letakarítod, és közben nem is vársz el tőle sokmindent. Persze közben cselesen meg kell kérni, hogy ha takarítás közben elmozdul, hogy visszaléptetem az eredeti poziciójára, amivel megtanulja erőszakmentesen, hogy nyugodtan álljon. Ez nem mellesleg a nyergelésnél is segíteni fog. Néha feldobálhatunk rá, játékból rongydarabokat, fóliát, de semmi sietség, csak "jól elvagyunk" címszó alatt.

Törekedjünk arra, hogy a lovunk a foglalkozás végére sokkal nyugodtabbá váljon mint amilyen volt az elején. Tévedés at hinni, hogy a figyelem azért jön, mert arra megkérjük. Először munka, aztán jön a figyelem. A "bemelegítés"  időszaka pont nagyszerű lehetőségeket rejt ebből a szempontból.

Én sosem csodálkozom, ha a lovam felkapkodja a fejét, amikor a zöld fűtől elrabolva felnyergelem és feldatokat adok neki. Tulajdonképpen nincs is bemelegítés, egyből olyan gyakorlatokat kérek tőle, amit én finomítani akarok a játék során. Nem engedheted meg magadnak, hogy most bemelegítés címén elszáguld veled a ló. Neki az egész élete a menekülésről és ajobb helyért való küzdésről szól. Ha nem te vagy a "vezérkanca" a számára, akkor felül fogja bírálni a döntésedet...jó az neked? :)

De ez nem azt jelenti, hogy bántom a lovamat! Nem, sőt! Hagyom pihenni egy-egy feladat után..a vágta után az ügetés nem pihenés...a lépés már sokkal inkább. Hagy nyújtózkodjon ki..szeressen veled dolgozni...

Na mára elég is ennyi..

Üdv,

Horseman

Körülbelül 5 évet rágódtam azon, hogy merjek-e venni lovat magamnak. Nem feltétlenül az eltartási kérdések foglalkoztattak, bár a mai takarmányárak, meg a sokegyéb hozzávaló megnehezíti a lovazást. Akkor sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy felnőttem-e eléggé egy ló eltartázához, felelősséggel tudok-e vele foglalkozni? Ma már tudom, hogy valószínűleg sosem leszek elég felkészült. Egyszerűen nem lehet eléggé felkészülni, eleget tanulni, okosodni. De nem baj, ez is csak egy kihívás. Szeretném ezzel a bloggal félretenni a múltat, a pálcát, az ostort, meg a nem megfelelően használt eszközöket. Tévedés azt hinni, hogy egy feszítőzabla csakis gyilkos szerszám lehet. egy feszítőzablához fel kell nőni, és csakis megfelelő indokkal szabad használni..pl. a a még finomabb és láthatatlanabb segítségadasok kivitelezésésre. Én személyszerint John Lyons rézbevonatú pálcás zabláját használom, amit kedvel a lovam, és egy nagyszerű kiképzőeszköz. Na de, ezekről bővebben a következő bejegyzésekben...

Üdv,

Horseman